Azt gondoltam, blogomat kis esszéimmel fogom kezdeni, melyek az élet fontos, vagy legalábbis engem érdeklő dolgairól szólnak. Mire azonban összeállt első irományom, olyan élmény ért, amit a legjobb hamar kiírni magamból, mielőtt elönt az epe.
Iker lányaim - Fanni és Fruzsi - harmadikosak az általánosban. Olvasásban a magyarok eredeténél tartanak, a múlt héten többször téma volt Lehel vezér és az ő kürtje. Miután a hétvégére kirándulást terveztünk, gondoltam a gyerekeknek is hasznos és a szülőknek sem árt, ha ellátogatunk Jászberénybe, megtekinteni azt a bizonyos kürtöt, hiszen szégyen ide, szégyen oda még én sem láttam. A kirándulás fantasztikusan jó volt, a Múzeum nagyon érdekes, és a város állatkertje is magas színvonalú.
Ezen élményekkel gazdagon tértünk haza, majd másnap Fruzsi egyedül ment iskolába (Fanni náthás lett). Bár már előre viccelődtünk azon, hogy a tanító néni nem fogja elhinni Fruzsi meséjét Jászberényről, igazság szerint én még mindíg bízom az emberekben. Sajnos a humor "bejött", és mert nem volt ott a Fanni, hogy bizonyítsa az elmondottakat, az egyébként igen kedves tanítónő a következő próbát eszelte ki:
Fruzsit "forró" székbe ültette, majd az osztály keresztkérdéseket tett fel neki, bizonyítandó, hogy tényleg ott járt és tényleg látta Lehel kürtjét. Szerencsére Fruzsikám agya az őt érdeklő dolgokban úgy működik, mint a szivacs. Minden kérdésre tudott válaszolni, sőt szerintem jóval többet is el tudott volna mondani a tapasztaltakról, mint amire a gyerekek kiváncsisága kiterjedt.
Tudom, hogy kicsi lányommal sokszor nehéz, hiszen egy kissé mozgékony, figyelme el-elkalandozik és csak az őt érdeklő dolgokkal foglalkozik. Ahogy nő, úgy ezek a "rosszaságok" csillapodnak, de még nem az a "beállok a sorba" típus és lehet, hogy sose lesz az. Ebből adódóan lehet, hogy abban, amit csinálni fog felnőtt korában, különb lesz bárkinél. Addig azonban a jelenlegi oktatási rendszerben rengeteg megaláztatás vár rá.
Kedves Tanító Néni! Ahogy a gyerekeim mindent elmesélnek az iskolában az itthon történtekről, még akkor is, ha ez a családunkra nézve igen kellemetlen, tudd, hogy itthon is mesélés folyik a vacsoraasztalnál. Kérlek, a hétköznapi fenyítéseken felül ne tetőzzük kicsi lányom negatív élményeit az iskoláról hasonló játékokkal! Szerintem kár fokozni szorongásait, amit azzal próbál leplezni, hogy folyton ugrál. Még szeret iskolába járni...
Na, de fel a fejjel kedves anyuka, mit háborogsz! Senkise tett a 9 éves gyerekedre hazugságvizsgáló készüléket!
