Igen régen írtam a blogra. Feltehetően az a néhány ember is elpártolt, aki néha idetévedt. Most mégis teszek egy kisérletet, hátha valaki meglátja és legalább ő fogja tudni, miért is nem látogattam errefelé az utóbbi hónapokban. Persze akivel folyamatos kapcsolatban vagyok, az úgyis tudja, nekik viszont nem árt egy nagy ezévi összefoglaló. Íme:
Krisztinám leérettségizett. Már ez se rossz hír, de amit az utolsó évben beleadott, az igazán példaértékű. Remélem, ebben szerepe volt annak is, hogy itthon voltam, mindig tudott hozzám fordulni, ha segítségre volt szüksége. Szerintem ebben az évben több klasszikust és egyéb "kötelező" olvasmányt olvastam el, mint tanulmányaim során összesen, pedig én legalább elolvastam annakidején, amit muszáj volt. Sajnos az előző 11 év mulasztásait a tanárok nem tudták neki megbocsátani, így hiába tanult, tudott és teljesített többet, magyarból és történelemből nem kapta meg azt a jegyet, amire a feleletek alapján számított. A tanárok döntését megértem, de elfogadni nem tudom. Az évvégi bizonyítvány úgyis tükrözi az iskolában teljesítetteket, kár, hogy ezt a vizsgára is átvitték. De mint mondtam, megértem.
A magyar szakra 1 pont híján nem vették fel. Így aztán csecsemőgondozást fog tanulni az ELTÉ-n. Mit ne mondjak, eléggé megnyugodtunk, hogy Budapesten marad, Szombathely igen távolinak tűnt.
Én is vizsgáztam, az egészségügyi alapmodult letudtam, szeptemberben indul a természetgyógyász alap. Szép nagy anyag volt, de sokat tudtam tanulni. Nagy várakozással tekintek az új anyag felé. Feltételezem, hogy a latin szavak száma nagyságrendekkel kevesebb lesz.
A tanulás mellett sokat tanítottam. A sajátomon kívül 3 érettségizősöm és 5 kisebb tanítványom volt. Imádtam őket, remélem a fiatalabbakkal találkozom az új tanévben is. Kár, hogy az érettségizősök már nem járnak hozzám, bár közülük csak egy olyan, akivel ritkán találkozom, a többiekkel összefutok még. Tavasszal és nyár elején három aprócskára is vigyáztam, oviba - bölcsibe vittem őket. Hihetetlenül hiányoznak. Magamban, vagy hangosan ma is naponta emlegetem őket. Anyukával is nagyon jó viszonyunk volt, jókat lehetett vele beszélgetni. Sajnos elköltöztek, így már nem járhatok hozzájuk, de a sok vidám napot nem felejtem el, remélem egy ideig én is megmaradok az emlékezetükben.
Szeretettel és nagy várakozással tekintek az új tanév felé. Ikrecskéim új suliban kezdenek, Krisztiről nem is beszélve. Rám is új tananyag vár és már vannak olyan tanítványaim, akik tavaly még nem fordultak hozzám. Az előző évhez hasonló csodás élményeket kívánok magunknak és mindenkinek, aki megbízik bennem és hozzám fordul, ha gondja akad a matekkal, vagy bármely más tantárggyal, az egészségével, vagy az életének eseményeivel. Aki eddig bizalommal fordult hozzám, mindannyian megkapták, amit vártak és ez csodálatos érzéssel tölt el.
Köszönöm nekik és mindenkinek, aki az év eddig lezárult részében hozzájárult a sikerekhez.
