Nem szeretem az ígéreteket és fogadalmakat. Sok évvel ezelőtt, amikor dohányoztam, minden év január elsején megfogadtam, hogy abban az évben sem fogok leszokni a cigiről. Évekig tartottam is ezt a fogadalmat. Addig, amíg meg nem tudtam, hogy ikreket várok. Akkor viszont azt fogadtam meg, hogy amíg élek, többet nem gyújtok rá.
Ha én egyszer megígérek valamit (akár magamnak is), azt minden körülmények között megpróbálom betartani. Ennek a fogadalomnak az lett a következménye, hogy bár azóta sem gyújtottam rá, sokáig sírva ébredtem, ha véletlenül azt álmodtam, hogy épp bagó van a kezemben. Ma már nem álmodom ilyet, és nem is fakadnék sírva. Sokkal könnyedebben veszem, hogy esetleg valamiről megváltozik a véleményem, hiszen ez mindennapos dolog. Már nem azért nem gyújtok rá, mert megfogadtam, hanem mert nem része az életemnek, és nincs is rá szükségem, hogy életem része legyen.
Idén sem teszek fogadalmat. Ha ennek ellenére mégis leszoknék valamely rossz szokásomról, vagy január elsejétől kellemesebben reagálnék azokra a dolgokra, melyeket eddig mások számára zavaró módon reagáltam le, nem a véletlen műve!
Ha én egyszer megígérek valamit (akár magamnak is), azt minden körülmények között megpróbálom betartani. Ennek a fogadalomnak az lett a következménye, hogy bár azóta sem gyújtottam rá, sokáig sírva ébredtem, ha véletlenül azt álmodtam, hogy épp bagó van a kezemben. Ma már nem álmodom ilyet, és nem is fakadnék sírva. Sokkal könnyedebben veszem, hogy esetleg valamiről megváltozik a véleményem, hiszen ez mindennapos dolog. Már nem azért nem gyújtok rá, mert megfogadtam, hanem mert nem része az életemnek, és nincs is rá szükségem, hogy életem része legyen.
Idén sem teszek fogadalmat. Ha ennek ellenére mégis leszoknék valamely rossz szokásomról, vagy január elsejétől kellemesebben reagálnék azokra a dolgokra, melyeket eddig mások számára zavaró módon reagáltam le, nem a véletlen műve!
