Befőzések

Nálam június a befőzések kezdetét jelenti. Tavaly tele raktam megtöltött üvegekkel a pincében lévő polcrendszert és a konyhám minden szabad, vagy szabaddá tehető zugát. Többnyire a júniusi eperlekvárral kezdem az évet és a szeptemberi lecsóval fejezem be.

Most se volt ez másként, a képen a még fejreállított eperlekváros üvegek csekély hányada látható. Mivel maradt a múlt évről kétféle zselésítőm és ki akartam próbálni a saját gyártmányt is, ami minden tartósító és egyéb "mű"anyagtól mentes, így háromféleképpen készítettem el. Az üvegeken pedig jelöltem, hogy melyikben milyen fajta van, így jövőre fogom tudni, mi legyen az ideális módszer. Persze a saját gyártmány nem zselés, mert pektin-mentes, de sütemények leöntésére (pl. rizsfelfújt) kíválóan alkalmas. Végül a 12 kg eperből mintegy 40 üveg lekvár lett. Igazán szép látvány a polcon, remélem az íze is kárpótol a munka fáradalmaiért. Aztán persze tegnap vettem még néhány kilót, amit lefagyasztottam, mert egy kis eperkrém jól jön télen is, és a fagyasztott eper erre tökéletesen alkalmas.

Az unyi cseresznyefa idén is kitett magáért. Csak mi kb. 30 kg-ot szedtünk le, Feriék szerintem majdnem ugyanennyit. Nagy részét befőttként üvegekbe dugdostam, de a nagyon szépeket és érettebbeket kimagozva a mélyhűtőbe raktam. Jó lesz az még gyümölcslevesnek, cseresznyés pitének. A befőtt az eperhez hasonló okokból kétféle megoldással készült, kb. 8 kg a tavalyról maradt tartósítószerrel, a maradék egyszerű nagymamámkori recept szerint. Mindkét esetben elég könnyű feladat, az eltevés legnehezebb és legunalmasabb része a válogatás. Ezt nem nagyon szeretem, de megéri, mert ha túl vagyok rajta, már a többi gyerekjáték. Szerencsére a korai időpont miatt még csak igen apró kukacok vannak a cseriben. (Tudom, nem kukac, a cseresznyelégy lárvája....Nekem kukac!) A mosás közbeni áztatással igen sokan az úszóleckét választják, így az üvegekben nem a husik fognak dominálni, a magozottaknál pedig kiszedegettem és útjukra bocsátottam őket.

Imádom a befőzést, függetlenül attól, hogy fárasztó munka. Szeretem a gyönyörű gyümölcsöket, a csillogóra mosott üvegeket és a végeredményt, amik a polcra kerülnek. Ha valaki vendégségbe jön, ritkán állja meg szó nélkül, ha meglátja a láthatóan saját gyártmányú befőtteket, lekvárokat. És mi tagadás, büszke is vagyok rá.

Végül, de nem utolsó sorban arra is büszke vagyok, hogy a befőzések idején mindenkor számíthatok a férjemre, akit az elmúlt 19 év alatt jónéhány fortélyra sikerült megtanítanom, és kiváló kukta lett belőle. Köszönet neki ezért.