Tolnay Klári emlékverseny

Gyermekkorom óta szeretem a régi magyar filmeket. A múlt század 30-as, 40-es éveinek korrajzait, a ma ismerős tájak akkori képeit, a színészeket és elsősorban Tolnay Klárit. Ő élete végéig a legfontosabb volt számomra a művészek közül, bár meg kell vallanom, sokan tettek, és tesznek rám nagy hatást azóta is. Volt valami a lényében, amit sosem tudtam megmagyarázni, de mindig lenyűgözött.

Tavasz elején "véletlenül" éppen Mohorán jártunk családommal, amikor a Művésznő halálának 10. évfordulójára rendezendő emlékverseny nevezési ideje volt. Természetesen azonnal jelentkeztem, és május közepén elkezdődött az internetes verseny. Az első két fordulóban e-mail-ben kaptunk kérdéseket, a válaszokat pedig ugyanígy kellett visszaküldeni. Nagy segítséget jelentett Párkány László: Tolnay Klári egyes szám első személyben című könyve, amely úgy írja le Klárika életét, ahogyan ő mesélte az írónak. Ettől a személyes hangvételtől még könnyebb volt megtanulni a művészi- és magánéletének közismert, vagy éppen rejtettebb adatait. Már a könyv olvasása és az első két forduló is nagy örömet szerzett.

A harmadik forduló a művészeté volt. Na, nem a színészi mesterségbeli tudásunkat kellett bemutatni, hanem "Ilyennek látom Tolnay Klárit" címmel valamilyen művet alkotni. Akár kép, kisplasztika, vagy egyéb műtárgyat, vagy éppen írásos anyagot. Én természetesen ez utóbbit választottam, egy novellával pályáztam. Pályaművemet is megosztom az olvasókkal, nemsokára felkerül a blogra.

Azok közül, akik a két okossági fordulón is túljutottak és értékelhetőt alkottak, szeptemberben Mohorán, a Tolnay Klári Múzeumban választották ki a nyerteseket. Itt a már megszokott életrajzi kérdések mellett lehetőség volt hang- és képbejátszásokra is, így aztán igazán színvonalas és igen nehéz versenyben volt részünk. Különösen hálásak lehetünk dr. Góg Laurának, aki a feladatlapokat összeállította, és fiatal kora ellenére nagy tudásról árulkodott. Amint azóta a neten utánanéztem, nem csupán Tolnay művészetében tett szert ilyen nagy jártasságra, minden tiszteletem ezé a fiatal leányé. Azt hiszem nem utoljára hallottam felőle, remélhetőleg hamarosan az egész ország megismerheti a nevét.

A verseny elég szoros volt a második és harmadik hely eldöntésére még külön fordulókat is kellett tartani. Ebben én is érdekelt voltam és büszkén mondhatom, hogy sikerült a második helyet megszereznem. Az első helyezett Sárosi Ágnes lett Debrecenből, ő a Művésznő egy fellépő ruháját nyerte meg. Én az itt látható képet és fél pár cipőt kaptam. (A pár másik fele a harmadik helyezetté.) Nagyon boldog vagyok vele, mert a kicsiny lakásunkban nem tudtam volna méltó helyre tenni a ruhát, Áginak pedig van hozzá helye. A cipőt és képet én a nappaliban a vitrinbe tettem, szerintem nagyon jó helyen van, Klárika most is nézi, mit csinálok.

Sajnos a harmadik helyezettel kezdték a díjátadást, és csak nála mondták el, hogy a cipőt melyik darabban és mikor viselte, és sajnos a helyszínen nem kérdeztem rá. Azóta írtam Laurának e-mailt, de még nem kaptam rá választ, ha megtudom, azonnal közzéteszem. A verseny után még autogramot is kértem Párkány Lászlótól az életrajzi könyvbe, így aztán nem csak élményekkel, hanem csodálatos, kézzel is fogható emlékekkel tértem haza.

Tolnay Klári 1998. október 28-án távozott közülünk. Nevét és munkásságát őrzi a róla elnevezett Művészeti és Kultúrális Egyesület, akik ezt a versenyt rendezték. Hála nekik érte. Kár, hogy egyetlen sajtóban sem találkoztam megemlékezéssel. Kevesen vannak ma kis országunkban, akik olyan lelkesedéssel, fegyelemmel és szeretettel végeznék munkájukat, ahogyan Ő tette. 10 év nem oly sok idő, hogy azt mondjuk, a feledés homályába vész. Természetesen gyújtottam kis mécsest a sírjánál, ahogy ezt évente többször megteszem. Itt láthatom, hogy nem csak az én bennem él olyan elevenen, bár évről-évre kevesebb a gyertya és a virág. Remélem a szívünkben tovább tartjuk meg őt.